Tavaly nyáron elutaztunk Dubrovnikba. Tudod, az a horvát tengerparti város, ahol a Trónok harcát is forgatták, és minden képen olyan, mint egy középkori meseváros: ódon kőfalak, pálmafák, csillogó tenger. Már hónapokkal előtte megvolt, hol fogok állni a városfal tetején naplementekor, melyik nyári ruhámat viszem, és milyen szögből lesz tökéletes a fotó. Szinte már a szemem előtt láttam a like-ok tömkelegét. Aztán ott találtam magam a híres kilátónál, 38 fokban, tömegben, ahol egy métert sem lehetett lépni anélkül, hogy bele ne lógjak valaki más képébe. A városfalra órákat kellett várni, a szűk utcákban hömpölygött a turistaáradat. A naplemente viszont tényleg gyönyörű volt, már
amennyire láttam a szelfibotok és telefonok erdejétől. És akkor leesett: valójában semmit nem látok ebből a helyből. Valódi díszlet lett belőle.

De miért lett ilyen az utazás?

Mert már nem (csak) utazni megyünk, hanem posztolni. Manapság már az utazás sokszor nem az élményről szól, hanem egy projekt: gyűjtsük be az ikonikus helyeket, pipáljuk ki őket, és osszuk meg a világgal. Kicsit olyan ez, mintha trófeákat gyűjtenénk. „Itt is voltam.” „Ez is megvolt.” „Nézd, milyen szép!”

És ezzel önmagában talán nem is lenne olyan nagy gond… ha közben nem változtatnánk meg – sőt, sokszor nem rontanánk el – magát a helyet.

Mert amikor mindenki ugyanoda megy, ugyanazt a fotót akarja, ugyanazt az élményt vadássza, akkor a hely elveszti azt, amiért eredetileg különleges volt. Előbb a varázs kopik ki belőle, aztán a helyiek, végül mi magunk is rájövünk: már nem azt kapjuk, amire vágytunk.

Mi történik ezekkel a helyekkel?

A legnépszerűbb úti célok, például: Barcelona, Velence, Dubrovnik, Santorini egyszerűen túl vannak terhelve. Mindenki ugyanazokra a helyekre megy, ugyanazokat a fotókat akarja, ugyanazokat az élményeket „vásárolja meg”.

A következmény? A helyi lakosok kiszorulnak, mert a lakásokat inkább turistáknak adják ki. A boltok lecserélődnek szuvenírárusokra. A természeti környezet tönkremegy. És ami a legszomorúbb: a hiteles élmények eltűnnek. A városok nem élnek, csak szolgálnak. És ekkor jön az, hogy te is ott állsz egy világhírű helyszínen… és nem érzel semmit. Csak egy újabb sorban állás. Mint amikor egész évben várod a nyaralást, és az első napon rájössz, hogy fárasztóbb, mint a munkahelyen gürcölni.

Egyre több magyar is utazik ezekre a „must see” helyekre, ami szuper! De közben sokan érzik úgy, hogy valami hiányzik. Hogy túl zsúfolt, túl sablonos, túl „mindenki ugyanazt csinálja”. Lehet, hogy te is voltál már így.

Én például Makarskán, egy horvát tengerparti kisvárosban szerettem volna egy csendes estét. Tudod, csak egy pohár borral kiülni a partra, nézni a naplementét, hallgatni a tengert. Ehelyett egy fél tucat magyar TikTok-influenszer között találtam magam, akik épp egy „romantikus vacsorát” forgattak szponzorált borral meg ring lighttal. A pincér, amikor látta az arcomon a nemtetszést, csak széttárta a kezét: „Ez van, mindenki ezt akarja mostanában.”

Pedig Horvátországban is van élet Dubrovnikon és Makarskán túl. Ha már itt járunk, érdemes felfedezni néhány kevésbé ismert, de annál bájosabb helyet is – például Motovunt, Stont vagy Gorski Kotart. Ezek tényleg olyan élményt adhatnak, amit nem kell száz másik turistával megosztani. Ez a cikk például szuper kiindulópont lehet hozzá.

Persze nem csak Horvátországban van ilyen: minden ország rejteget kisebb, csendesebb csodákat, csak meg kell találni őket és elhinni, hogy nem attól lesz felejthetetlen egy utazás, hogy hányan lájkolják a róla készült képet.

Akkor most ne utazzunk?

Dehogynem! Csak máshogy. Tudatosabban. Lassabban. Emberibben. Itt van néhány ötletem, ami segít, hogy az utazás megint rólad szóljon, ne csak a telefonod kamerájáról:

5 tipp, hogy ne csak szép képeket, hanem emlékeket is hazavigyél

• Utazz szezonon kívül. Tavasszal vagy ősszel a legtöbb hely szebb, nyugodtabb, olcsóbb. Ráadásul a helyiek is türelmesebbek ilyenkor.
• Keresd a kisebb, kevésbé ismert helyeket. Albánia, Montenegró, Szlovénia, vagy akár Észak-Görögország is csodás, jellemzően nincs tele turistával.
• Támogasd a helyit! Egyél a kis családi vendéglőben, szállj meg a helyi panzióban. Ezekből lesznek a legjobb sztorik is!
• Ne a képekért menj, hanem a kíváncsiságért. Nézd meg, milyen a piac, mit mesél a pincér, vagy próbálj ki egy helyi ételt, amiről még sosem hallottál.
• Naponta legalább 1 órát ne fotózz. Csak legyél ott. Sétálj céltalanul, hallgasd a hangokat, szagold meg a levegőt. Ezekből lesz az igazi emlék.

Ha szeretnél tudatosabban tervezni, és nem csak az útvonalat, de az élményeket is jobban kézben tartani, érdemes lehet egy Utazási Tervezőt is használni. Nem csinál programot helyetted, de segít abban, hogy ne útközben kelljen kapkodni, és ne csak a fotóid maradjanak meg emléknek, hanem azok a gondolatok is, amiket közben átéltél. Itt tudod megnézni: LINK

A világ nem díszlet, és nem is tartozik nekünk
semmivel

A világ nem azért van, hogy tökéletes képeken díszelegjen. Hanem azért, hogy megérintsük, megértsük és kicsit benne legyünk. Ha sikerül kevesebbet kattintani, de többet figyelni, akkor valószínűleg sokkal szebb emlékeid lesznek, mint a legmenőbb Insta-sztorikban. És ki tudja… lehet, hogy így végre tényleg nyaralni is fogsz.

Tipp útravalónak:
Legközelebb, mielőtt megtervezed az utazást, ne csak azt nézd meg, hova mennél, hanem azt is, miért. Kérdezd meg magadtól:
„Mit szeretnék ÉN érezni ott? Mire vágyom igazán? Nyugalomra? Kapcsolódásra? Váratlan kalandokra?”

Ne csak azt tervezd meg, mit fogsz megmutatni róla, hanem azt is, hogyan szeretnéd megélni. Lehet, hogy így kevesebb lesz a tökéletes fotó… de több lesz az őszinte emlék. És talán pont ez számít igazán.

Írd meg kommentben: voltál már olyan helyen, ami a képeken szebb volt, mint a valóságban? Vagy épp fordítva; egy kis ismeretlen hely, ami örökre belopta magát a szívedbe?